2009. november 5., csütörtök

Mindent bele



Már belátom, hogy teljesen igaza van Soldinak: a színes fonalak függőséget okoznak. Ami nem sikerült a gyöngyöknek, a fonalaknak igen: imádom a színeket. Minél vadabb az összhatás, annál jobb.
Régóta megvolt egy memóriadrótos karkötőalapom, de nem tudtam mit kezdeni vele. Most viszont horgolni volt kedvem, és beugrott, hogy szeretnék egy ilyet. Pár centi híján egy méter hosszú hurkát horgoltam a kék-zöld-lila-rózsaszín számtalan árnyalatával. Úgy jó 3 nap alatt készült el, tehát nem fogok rendszeresen ilyet csinálni. Ez az egy bőven elég.
A nyaklánc alapja szintén sok horgolt láncszemsor, amire rádrótoztam a megfelelő színű gyöngyöket. Elég más, mint amit általában csinálni szoktam, de most tetszik.

8 megjegyzés:

azeszti írta...

úú ez a karkötő de jó lett! nagyon-nagyon tetszik! bár nem is értem, hogy van türelmed ezekhez...

soldi írta...

Ugye-ugye...? :)) Ismét csak gratula az egyediséghez, igazi téli ékszerek ezek, a szépségük mellett még melengetnek is kicsit ;)

Edo írta...

HŰŰŰŰŰŰŰ!!! Ez nagyon SZUPER!!!!!

zazie írta...

Nagyon tetszik ez a karkötő! "Kis" csuklómelengető. :)

Viki Frey - you know, Brizsit ;) írta...

Jajjistenem! Szerelem van =)))

eszterda írta...

Nagyon tesztik!!!

anyahajó írta...

Jó lett mindkettő! Igen, amúgy én is nekikezdtem nemrég, hogy horgolok karkötőt, de olyan szinten lassú muzsika, hogy végül feladtam. Ránézésre nem is képzelné az ember, mekkora munka!

Zera írta...

Ez a karkötő nagyon tuti! :)