2009. október 13., kedd

Kicsi marslakó


Annyira tetszett a lüke pipi lába, hogy szerettem volna még egy állatot csinálni ilyen idétlen végtaggal. De madarat nem akartam. Így született Ő. És még vicces és idétlen kezei is lettek. Szeretem. Még két testvére vár megvalósításra.

9 megjegyzés:

NagyCsüny írta...

áááááááááá, de édes!!!! őt akarom!!!:) ledíleljük?

dene írta...

sms-ben, mert lemegyek a telekre alkotni pár napra! tehát nemsoká sok új chünység lesz a meskán, ha eljutnak odáig a darabok! puszi, Ancsa, gratu!

Kricsár Annamária írta...

Szia! Már a Meskán van, ha szeretnéd, szólj, és leveszem onnan.

NagyCsüny írta...

viccelsz-bolondozol? má megis vettem:DDD

eszterda írta...

nagyon ötletes! tetszik!!!

NagyCsüny írta...

szia! egész hétvégén a nyakamban volt, pénteken kaptam meg!!! végigcsinált velem egy nagyon erős hatású, gyakorlatközpontú önfejlesztő tréninget, összekovácsolódtunk:) együtt káosz táncoltunk, meg minden! imádom, köszi!!!

Kricsár Annamária írta...

Örülök, hogy egymásra találtatok:) A tréning alatt az ő személyisége is fejlődött?

NagyCsüny írta...

hát, mivel én változom folyton, vele is jobban, szabadabban tudok kapcsolódni, amit úgy élek meg, mint másokkal kapcsolatosan is, hogy "ő változott".:)

Albert Kinga írta...

Hat ezek a foldonkivuliek isteniek!
Mindenik egy kulon kis egyeniseg! Hu, de megszerettem oket!:)